A játékszabályokról

Elgondolkodtató azon szitokhalmaz, ami a felelős (?) magyar kormányt éri most, 2012-ben. Tény, hogy a futószalagon történő törvényhozás futószalagon hozta a kérdéses törvényeket, Matolcsy ötlet-gyára futószalagon szállította a jobbnál jobb - unortodoxnak mondott - ötleteit, melyek havonta kerültek átformálásra. Eközben egymással napokon belül ellentmondó kormányzati kommunikáció, betarthatatlan ígéretek, és világos, a jelenlegi demokratikus rendszert gyökeresen és hosszú távon megváltoztató intézkedések sorozata volt megfigyelhető.

Két megjegyzést tennék ehhez röviden - ez csak egy blog.

Egyrészt: meggyőződésem, hogy ha van "gazdasági igazságosság", akkor a magyar korrupció (és korrupt törvényalkotás) mocsarában jó 10-15 évig fekete-afrikai kockázati felárakat reprezentáló "elvárt hozamot" realizálhattak különböző "versenyző" cégek és bankok, ezért a különadók jogosak - még ha jogszerűnek nem is mondhatóak. 

Gondoljunk bele, hogy a bankadó végülis egy abszolút kompromisszumos megoldás volt, nem rokkant bele a bankszektor - mint ahogy valószínűleg belerokkant volna az "egyoldalú szerződésmódosítás" (ungarische Spezialität) megszüntetésében, az árfolyam és kamat megváltozásával nem magyarázható több száz milliárd forint adósok felé történő utólagos és jogszerű visszatérítésében.

           ---- Magánjogi szerződés irányulhat arra, hogy az egyik felet kiszolgáltatja az ember? ----

                                                                  ---Nem.---

Lényeg a lényeg, a magyar kormány ezer féle módon piszkálta fel az alvó óriást. Gondoljuk csak végig. Ha a magyar miniszterelnök találkozik egy olyan ország miniszterelnökével, ahol a MOL vagy az OTP éppen terjeszkedni szeretne, szóba hozza ritka de mégoly becses multijaink szándékát? Gondolom igen, sőt, valamilyen háttér-megállapodást is köt. Amikor a jelenleg hazánkban tanyázó multik idejöttek - és tőkeszegény országunkba tőkét hoztak - ígéreteket kaptak. Stabilitást reméltek. Stabilitás VOLT, ha pedig egy ország stabil, alacsonyak a kockázatok (és verseny van) akkor alacsonyak a hozamok ("profitok") is. Nálunk mégsem ez történt, gondoljunk csak a 30% körüli banki profitokra egy ún. "versengő" szférában. Mintha sejtették volna, hogy gyorsan teli kell szedni a puttonyukat, mert Magyarország olyan mint Kongó - bármelyik pillanatban államosíthatnak mindent. És igazuk lett.

Visszakanyarodva, én alapvetően igazságosnak, de buta lépésnek tartom a bajuszhúzogató intézkedések ilyen, "kritikus tömegét". Jelenleg az az érzése az embernek, hogy a magyar kormány a RENDSZER kétszínűségére akar rámutatni azáltal, hogy beáldozza magát. Tény, hogy az ún. "piacok" - azért itt fel lehetne sorolni max 10 intézményt akik a magyar gazdaság hitelezői - forintgyengüléssel, tőkekivonással büntethetik a piac ópiumán (kölcsönpénzen) élőket. Mit akarunk? Rá akarunk mutatni, hogy valójában itt a globális pénzügyi rendszerrel van a baj és egyik európai állam sem úszhatja meg hosszú távon ezt a huzavonát tartós elszegényedés vagy államcsőd nélkül? Mért jó ez nekünk?

Volt egy játék, amit '90-ben kezdtünk, és fokozatosan különböző KÖZÖSSÉGEK részesei lettünk. Homokszemként a tengerben, tudva hogy a közösség kölcsönös függést is jelent, elfogadtunk játékszabályokat, elfogadtuk a csoport vezéregyéniségeit (USA és barátai, illetve pár nyugat-európai állam), és elkezdtünk játszani. Megnyitottuk piacainkat, elfogadtuk, hogy néha le kell építeni belső piacainkat, de cserébe lehetőséget kaptunk hogy profitáljunk a szabad kereskedelemből, kiteljesítsük saját értékeinket. 

Most, hogy a válság földrengésként érte a világot, a játékszabályok elmosódtak. A dominánsak, magukat erősnek gondoló államok megpróbálják átírni, saját képükre formálni az új, kialakuló rendszer játékszabályait.

Magyarország dolga, hogy felismerje a majdani main stream irányzatot, és BEÁLLJON A SORBA. 

Nincs harmadik út, a régi játékszabályok még érvényesek, az újak most íródnak valakik által, és mi már az asztalhoz sem férünk oda. Nem férünk oda, mert elszúrtuk, folyamatosan megszegtük a játékszabályokat.

A másik észrevételem röviden az, hogy válságban de facto elindul egy demokrácialeépítő-mechanizmus. Kérdés, hogy melyik a jobb: magyar szinten mi magunk építgessük le magunknak a demokráciánkat, vagy az EU építse le helyettünk.

Mert jelenleg az a helyzet, hogy egy ország függetlenségét nagyban meghatározza annak pénzügyi függetlensége. Mivel most csak az EU-ban 10-15 országnak komoly pénzügyi gondjai vannak/lesznek 1-2 éven belül, akinél a lé van az diktál. Jelenleg a lé az Európai Unió informális frankfurti csoportjánál van, illetve az IMF-nél, így teljesen tiszta a képlet, olyannyira, hogy már Olaszország és Görögország esetében ki is próbálták a "mechanizmust": a bajban lévő kormányokra a következő a recept:

"Ha azt teszed amit mondok, kapsz pénzt, ha nem, akkor csődbe mész, vagy addig erősködök, míg összeomlik a kormányod. Az új kormányt az általam javasolt miniszterelnök választja meg."

Ez aztán a demokrácia.