Egy felvetés - talán még jól is kijöhet szorult helyzetéből a kormány?

Világos, hogy Magyarország egyik legnagyobb problémája rövid és hosszú távon, nemzeti szinten, legyen szó állami vagy lakossági szféráról, egy és ugyanaz: adósság. Csakúgy, mint a jelzáloghiteles, aki végső elkeseredésében LCD tévét vett a budiba is - természetesen Cetelem Bankos fogyasztási hitelre - közvetlenül mielőtt elveszítette a törlesztőrészletre épphogy elég  kereseti forrását.

Vessünk egy pillantást az alábbi grafikonokra, melyek a legfrissebb állapotokat tükrözik.

Forrás: MNB, 2011 vége

Ezen az ábrán az állam összes adóssága látható, mely a GDP 90%-ára rúg, nagyjából fele devizaadósság, tehát ki van téve az EUR/HUF árfolyam ingadozásának. Az államadósság elleni szabadságharc - ahogy az ábra is mutatja, elbukni látszik.

Vagy mégsem?

Forrás: MNB, 2011 vége

Itt a lakossági hitelállományt láthatjuk, és ugyan nem szabad megfeledkeznünk, hogy megtakarítások is vannak a serpenyő másik oldalán, mégis észre kell vennünk: a lakossági és állami tartozások nagyjából a GDP 130%-át teszik ki, azaz egy évi megfeszített, evés-ivás-nyaralás nélküli munka is kevés lenne ahhoz, hogy a tartozások törlesztésre kerüljenek. Itt különösen égető probléma a devizahitelezés - de nem is magyarázom túl, tiszta sor - az ábra önmagáért beszél.

A kormány - folyamatos keménykedése, és az Eur/Huf árfolyam nagyjából 270-es szintről 300-320 közötti csatornába terelése előtt - komoly kommunikációs hadjáratot folytatott az adósság elleni, állami és lakossági szinten vívott harc fontosságának demonstrálásáért.

Elméletem a következő.

1. A bedarált államkötvények, és az egykor volt (nagyjából 1 évvel ezelőtti) stabil 300 alatti árfolyam 78%-os államadósságot eredményezett.

2. "468 milliárd forintot kapart össze a lakosság 2011 utolsó három hónapjában a végtörlesztéshez." - írja a Portfolio.hu, és ennek lehetséges forrásait taglalja. Tény, hogy a végtörlesztés jelentős terhet vett le hosszú távon a lakosságról, és jelentős terhet rakott az amúgy is mérges "jó magyar" bankjainkra. De túlélték, nem? Ugyan így nem lett akkora a profit, mint szokott - azért veszteséget nem sok bank könyvelt el most sem! 

Az meg, hogy nem ontják az olcsónak tartott fogyasztási hiteleket - üsse kavics, a vállalati szektorban eddig sem nagyon finanszíroztak KKV-kat, ha annyira befagyott volna a vállalati hitelezés, már rég csődhullámot tapasztalnánk - de nem ez a helyzet.

Felvetődik bennem a kérdés: 

Így, hogy annyi mindenen túl vagyunk, válságadókon, végtörlesztésen, manyup pénzek államosításán - nem lehet, hogy ha helyére kerül a forint árfolyam egy megadóbb politikával, új IMF megállapodással, akkor azért egy kicsit jobb helyzetben leszünk, mint az egész harcot megelőzően voltunk?

Mert tankönyvszerűen a forint árfolyama nem 300 feletti, ilyen külkereskedelmi és fizetési mérleg többletek mellett.

Persze,ettől még kérdéses, hogy megérte-e ez a sok kemény lépés. Viszont ha lesz fordulat - amit egyre többen remélnek - akkor fogunk még dicshimnuszokat hallani a kormánytól az adósságok csökkentéséről.

Kíváncsi vagyok.