Egy-két kérdés felvetődött bennem...

Egy két kérdés felvetődött bennem, az egyik angol hírcsatornát figyelve. Megyünk nagyiékhoz locsolkodni, ezért csak a gondolatmenetem logikai vázát írom le.

1. A társadalom többsége szerint az iraki háború kreált indokok alapján indult meg, alapvető célja a közel-keleti katonai jelenlét, befolyásszerzés, illetve -megtartás, valamint az olaj.

2. Khadafi eddig Európa nagy barátja volt, most azonban véreskezű diktátor lett néhány nap leforgása alatt, aki politikai foglyokat börtönöz be. A nemzetközi humanitárius szervezetek és a média megágyaz a háborúnak, a vak is látja az ilyen-olyan hírcsatornák egyoldalú, már-már eröltetett propagandáját az ügyben.

3. Következésképp: politikai érdekek mentén vannak jó és rossz diktátorok, nekünk kedves és gonosz gyilkosok, humanitárius szervezetek által észrevett és elhalgatott kínzások.

4. Ha ez igaz - márpedig igen meglepő lenne ha a 20. század erkölcsössé, konzekvenssé, hatalmi érdekektől mentessé tette volna a politikát - akkor ebből a rendszerből semelyik ország nem maradhat ki. Magyarország sem.

5. Ha Magyarország sem maradhat ki ebből az önkényes kategorizációból, más szemszögből is érdemes a kishazánkat kritizáló negatív nemzetközi sajtóvisszhangot értékelnünk.

Például:
Nem lehet szó esetleg arról, hogy bár a médiatörvénnyel lehet (sőt biztos), hogy volt baj, de  Angela Merkel inkább azért nem ért egyet vele, mert jónéhány igen tőkeerős, és hazájában is politikai tényezőként fellépő német TV-csatornát is érintett volna? (RTL, Sat1)

Nem lehet, hogy a "romamentés" Gyöngyöspatán lejátszódott végtelenül balul elsült színjátékát, illetve ahhoz hasonlóakat valaki előszeretettel rendez meg jobboldali kormányzás idején? Esetleg nem kellene megdorgáni érte az eddig teljesen ismeretlen "amerikai üzletembert", aki emögött áll?

Félreértés ne essék, hiszem hogy ez esetben a cél AKÁR még szentesítheti is az eszközt - azaz teljesen mindegy, hogy mi Merkel igazi szándéka, amikor a médiatörvényt kritizálja, abban az esetben ha az valóban rossz. (Szerintem itt erről van szó).

De mi van akkor, ha az nem rossz?

 Mi van akkor, ha ugyan számos közgazdasági érvet fel lehet sorolni a bankadóval és társaival szemben, de mégis inkább használ, mintsem árt? (véleményem szerint a hatás piaci oldalon nagyjából semleges, költségvetési oldalon viszont néhány százmilliárd pluszbevételt jelent)

Egy dolog biztos: ezeket az eseményeket a történelemkönyvek teljesen másént fogják lefesteni, mint ahogy most vélekedünk róluk.

Az is biztos: nem szeretnék nemzetközi szervezetnél dolgozni.

A Kettős mérce passzátja fúj minden lyukból.

Például:
Ha magyar öl romát, az rasszista indíttatás. Ha roma öl magyart, az megélhetési bűnözés.

Ha látunk egy a romák enyveskezűségét kifigurázó karikatúrát, az súlyos általánosítás, perelhető.
Ha látunk egy a papok pedofíliára hajlamosságát kifigurázó karikatúrát, az megmosolyogtató, kis vicc.

Én alapvetően a legtöbb kérdésben megpróbálok liberálisan hozzáállni a dolgokhoz, hiszem, hogy mindent szabad, amíg az nem korlátozza a másikat jogainak gyakorlásában. Ehhez hűen, fel vagyok háborodva az alkotmány egyes pontjain, és csalódott vagyok, hogy nem a Fidesz liberális szárnya tud érvényesülni, hanem az égbekiáltóan maradi vonal.

De így nem tudok magát liberálisnak tartó párttal és értelmiségi véleménnyel azonosulni. Amíg a "modernitás" a folyamatos kettős mérce alkalmazását, és az arra épülő morális szinten gyakorolt fölényeskedést jelenti, nem kérek belőle.

Ideje lenne magába néznie ennek az oldalnak, értékelnie, hogy mi volt a hiba, és újrakezdeni. Felépíteni valamit, ami nem erőszakolja meg a liberális elveket. Kell egy új párt, az LMP-nek röpke egy év alatt sikerült magát lejáratnia.

Ja, és hurrá, van új alkotmányunk, most írták alá. Istennek legyen hála....