A kormány védje meg a devizahiteleseket - követeli az MSZP.
A kormány feladata, hogy megvédje az embereket - Fidesz.
A kormány meg fogja védeni a nyugdíjakat és garantálni fogja azok kifizetését. - Kormány
A kormány küzd az előző kormányok adóssághegyeivel. - Kormány.
Ki ez a kormány, valamiféle modern hős, aki heroikus, izzadtságszagú küzdelmet folytat a gonosz erőkkel szemben? A politikai kommunikáció ilyen irányú változásai - és már pár éve nem csak az aktuális kormányok, hanem az ellenzék is előszeretettel használja - nekem egy valamit biztosan megmutatnak:
erre van igény. Ez magával hozza, hogy nincs igény arra, hogy a kormány kormányozzon. Mert megvédeni valakit valami rejtélyes, démonizált fantomtól, nekem teljesen mást jelent, mint megoldani az ország rövid-közép- és hosszútávú problémáit.
A társadalom töredezett, mindenki csak saját igényeit akarja kielégíttetni a kormánnyal : a nyugdíjasokat általában csak és kizárólag a nyugdíjforintjaik izgatják, a vállakozók követelik a "szemét nyuggerek" megsarcolását és járulékaik csökkentését, a munkanélküliek követelik, hogy azonnal kapjanak jól fizető állást - bár képzettségük nincsen, a diákok pedig tendenciózusan minél előbb el akarják hagyni ezt rohadó szeméttelepet.
Egyáltalán nem érzem úgy, hogy ez az ország érett lenne a demokratikus berendezkedéshez. A demokrácia veszélyes játék, hiszen lehetőséget ad a népnek, hogy közösségként döntsön saját jelene és jövője felett. Közösségként. Széthúzó egyének halmaza nem közösség, és amíg nem válik azzá ez a nemzet, addig marad az izolált egyéni érdekekért való "küzdelem", azok "védelme". Így nem lesz változás, a változás alulról jön - jól látja Orbán. De amíg nincs közösség, nem látjuk be mi, polgárok másik iránti felelősségünket ebben az egész rendszerben, addig egy 2/3-ad sem a többség, hanem inkább: sok kisebbség alkalomszerű, egyirányú szavazata.
A 2/3-ad viszont arra elég lenne, hogy a politikai törésvonalakat nagyvonalúan csökkentsék. Tudjuk, hogy nagyon sok baloldali szavazó van, aki látva Gyurcsányék szemérmetlenségét, elfordult a politikától. Ők nem a kétharmad részei, békejobbot kellene nyújtani feléjük. (ebbe beleférne az, hogy Gyurcsányt és köreit morálisan továbbra is elítélik)
Ki is fognák a jövőben egyre erősebb ellenzék alól a szelet, hiszen nekik érdekük, hogy a Fideszhez képest identifikálják magukat, elsősorban azáltal, hogy folyamatosan ellentmondanak nekik.
Csináltam egy kis ábrát, ami azt mutatja, hogy ma 2011. február 28-án, hogy látom a politikai élet megszokott kommunikációs paneleit. A baj, hogy nem változtak sokat az elmúlt 8 évhez képest. A Fidesz még mindig nem érvel az MSZP-vel, hiszen azt értéktelen, gyökértelen tolvajok gyülekezetének szeretné feltüntetni. Az MSZP még mindig lenéző gőggel tekint a Fidesz minden (!) intézkedésére, függetlenül annak tartalmától - szakmaiatlannak, "európaiatlannak" feltüntetve azokat.
Tehát a két párt eleve illegitimnek tekinti egymást, így vita sem alakulhat ki semmiről, mert nem is hajlandóak tartalmi kérdésekről vitatkozni. Márpedig egy demokráciát egy dolog tart életben : a folyamatos, széleskörű társadalmi vita. Nem láttam ezt eddig sem és most sem látok erre szándékot : jelenleg maximum arról folyik a vita, hogy mért nem méltó vitára a másik fél.
(Egyébként az LMP-t nem nagyon tudom hova tenni egyenlőre)
Ezen a másik ábrán (szintén LMP nélkül, annyira nem tiszta még, hogy mi is lesz belőlük) elhelyeztem a pártokat két dimenzióba. Érzés alapján azt is bejelöltem, hogy merre mozdult el az elmúlt években (legyen mondjuk 5 év).
Néhány dolgot pártonként hozzáteszek:
MSZP : A Gyurcsány-féle vonal neoliberális irányba tolta valamelyest őket, azonban az öszödi beszéd után vállalhatatlanná váló vezetőt nem bírták el. Most nem világos, hogy mit képviselnek. Gyökereikből is következően (kommunista internacionálé?) talán inkább globalisták.
SZDSZ: a szocikkal kötött paktumok sorozata ahhoz vezetett, hogy adócsökkentési terveiket feladják, és neoliberális nézeteik a 2008-as válság miatt is - háttérbe szorultak. Az emberi jogi liberalizmus (zsidók, romák,melegek ) védelme pedig kevés - és nem is túl kifizetődő üzenet.
FIDESZ: differenciálták a politika "fogyasztói csoportjait" - mint egy jó marketinges - és minden rétegnek más-más megmondóember löki a demagógiát. Egy kis adócsökkentés itt, egy kis multiellenesség ott, amott nyugdíjvédelem, kár, hogy még mindig van egy költségvetési korlát - így a legtöbb fogyasztói csoportnak hazugság a kenyere. Egyértelműen államközpontú irányba mentek el - egyes szoci vélemények szerint "nemzeti köntösbe öltöztetett kádárizmus" felé törekedve. Még jó, hogy ezt pont ők mondják.
Jobbik: Ők szerintem nem nagyon mozognak. Inkább a társadalom változik- és ennek függvényében nő, vagy csökken a népszerűségük. Szóval mindig ugyanazt a dumát nyomják, amire hol kisebb, hol nagyobb igény van. Ez persze függ attól is, mennyire meg országunk szekere.
MDF: Azért az látható, hogy aki neoliberális reformpárti dolgokat hirdet (!), az nem jár jól. A gonosz bankárok által kirobbantott válság sem tesz jót ennek a szellemiségnek. Persze a párton belüli csatározás nem kevésbé járult hozzá a széthulláshoz.
Ez a vége.
Miért erre a semmitmondó bekiabálós politikára van igény? Mert az emberek hülyék, manipulálhatók és nem látnak az orruknál tovább (önzők). A politikusok is tudják ezt, ezért megy a "bullshit" politika egyfolytában, másrészt ezért nincs is miről társadalmi vitát folytatni, nincs rá igény, nem érett meg erre a társadalom (persze nevelő célzattal folyamatosan próbálkozni kéne). Ha pedig ilyen töredezett a társadalom, akkor a változásnak felülről kell jönnie, nem lehet várni a népre, hogy "kitalálja mi a jó neki". Ehhez kellene vízió, stratégia, határozottság és kellő többség a törvényhozói/végrehajtói hatalomban. Namost ebből az utóbbiak a fidesz rendelkezésére állnak, mégis mi történik? Pontosan. Semmi. Hozzá sem nyúltak se az egészségügyhöz, se az oktatáshoz, és főleg nem ilyen dolgokhoz, mint pl. a nyugdíjas kedvemények. Pedig vagy lekéstünk róla, vagy már nem sokáig lehet halogatni egy átfogó reformcsomagot (leánykori nevén: megszorítások/valódi strukturális változások). Az emberek nem értik/látják, hogy szarban vannak. Nincs meg az az egyesítő erő, ami háttérbe szoríthatná az ellentéteket. Ha jól megnézed, kellene egy háború, vagy valami hasonló kaliberű esemény, amely egyesítené a n.e.m.z.e.t.e.t (ha létezik még egyáltalán ilyen). Addig meg jók a pogramok, csak sok köcsög van.
VálaszTörlésSok dologban egyet tudok érteni veled. 90 után megszűnt a "vessük le békjóinkat" életérzés, és már nem volt olyan külső, vagy épp belső ellenség, ami úgy igazán összefoghatta volna az embereket. Hirtelen jött szabadság, nem tudtunk vele mit kezdeni talán.
VálaszTörlésA mostani ellenségképeink meg pont, hogy nem összekovácsolják a nemzetet - van, aki a multikban, van aki a nacionalizmusban, és van, aki maga Orbán vagy Gyurcsány személyében látja az ország főellenségét. Így nem lehet.
Legjobb lenne, ha valami pozitív vonal mentén tudna végre egybehangzóan kiállni a nemzet. Ilyen lehetett volna egy nem 1 hónap alatt végigvert, alaposan kivesézett új alkotmány. És itt nem igaz az az érv, hogy az egyszerű Mari nénik nem értenek hozzá: olyan kérdésekről van szó, amihez egyrészt nem kell "érteni", mert valamilyen értékrendet sugall (ld. preambulum), másrészt mindenki számára evidens a szándék (pl. magzatvédelem). Nem is értem mért nem lehet mondjuk 2 hónapot rászánni, vagy 1 évet.
Viszont azért tétlenséggel nem vádolnám meg a mostani kormányt. Az oktatáshoz hozzányúlnak, a nyugdíjhoz szintén, az egészségügy még az ő ciklusuk alatt az összeomlás szélére jutna ha nem nyúlnának bele, stb. más kérdés, hogy a cselekvés irányával már inkább lehetne vitatkozni...