"Better Place"

A Harvard Business Review 2009 Novemberi kiadásának "How to Jump-Start the Clean Tech Economy" c. cikke alapján.

Egy korábbi bejegyzésben felületesen említettem azt a témát, hogy mégis miképp lehetne átállni a környezetszennyező energiatermelésről tiszta rendszerekre. Ami "megihletett", az egy cikk volt a Harvard Business Review-ben, amit egyébként torrenttel leszedek általában, átfutom, és ami érdekesnek tűnik elolvasom. Megéri.

Szerintem ez a kérdés, mármint a környezetvédelem és a klímaváltozás témaköre, annyiszor forgott már ezer meg ezer szakértő szájában, és olyan kevés tényleges eredmény született, hogy mondhatni egy lejáratott elcsépelt téma. Pedig jelentősége egyáltalán nem csökkent, szerintem ebben az évtizedben már komolyan érinti majd a nemzetgazdaságokat a klímaváltozás miatti szélsőséges időjárás. Ha ezt mérni lehetne, akkor itt akár a GDP vaskos százalékairól is szó lehet.

Valamelyik nap olvastam a die Zeit-ban a "Veszélyesebb mint a tigris" c. cikket (http://www.zeit.de/2009/49/Indien-Klima?page=all), amiben nagyjából arról volt szó, hogy a Gangesz deltájának szigetecskéiben élő 4.5 millió ember, már most élet-halál harcot vív a rendszertelen és egyre gyakoribb áradások ellen. Mellesleg itt él India legnagyobb tigrispopulációja (200 tigris). Nemsokára helikopterekkel kell majd őket kimenteni a vízből. Kíváncsi lennék azt a 4,5 millió embert ki fogja kimenteni... Nem véletlen tehát, hogy a Koppenhágai klímacsúcson India saját programtervezettel érkezett - amit természetesen lesöpörtek az asztalról, hogy egy újabb semmilyen eredményre nem vezető programot deklaráljanak. Egymásra mutogatunk.

Egy szó mint száz, a HBR cikk. Ahogy korábban írtam is, a cikk szerzője a jelen problémát az autó vagy a közvilágítás elterjedéséhez hasonlította, vagyis a lehetséges megoldást nem sok apró lépésben, hanem egy összefüggő hálózat megtervezésében látja. Gondoljunk csak az első autókra. Még ha egy adott városban volt is autók számára használható út, hosszabb távolságra már nem mehettek autóval, utak híján. De benzinkutak sem voltak, tehát a tankolás kérdése is megoldatlan volt. Ebből kiindulva, egy megújuló energiával működő autó - amit már nem egyet kifejlesztettek, tehát nem a technológiák gyengeségével van az igazi baj - hogyan is lehetne használható, arra alkalmas töltőállomások híján. További kérdés, hogy mért érné meg autógyáraknak tömegesen gyártani ezt a típust, ha - még ha egy adott országban van is töltőállomás-hálózat ehhez - az országhatáron kívül csak a hagyományos benzinkutak léteznek. Ez eladhatatlan lenne, "kicsiben" autót gyártani pedig nem éri meg, hiszen ha a magas fix költségek (üzem, fejlesztések, stb.) kis számú terméken osztódnak fel, akkor csak magas áron lehetne eladni ezeket az autókat.
Egy Agassi nevű fazon azonban mégis elhatározta, hogy megkísérel egy ilyen rendszerszerű újítást kialakítani (new business model), méghozzá egy olyan országban, ami minden kétséget kizáróan a legmegfelelőbb ehhez: Izrael. Különösen előnyös ez a hely, hiszen az ország kis mérete és zártsága megfelelően "belterjes" ahhoz, hogy a világ egyéb részeitől szeparáltan kipróbálhassanak egy ilyen rendszert. Gondoljunk csak bele, ki az a zsidó férfi vagy nő, aki kiruccan kempingezni Szíriába.

Az ötlet az, hogy elektromos "elemekkel" működő autókat adnak majd el ezen a kis piacon, miután a rendszer működéséhez kellő "elemcserélő állomások" már ki vannak építve. Abból a szempontból is optimális hely Izrael, hogy erősen szeretnék lecsökkenteni olajfüggőségüket (már az iraki üggyel is elég baj volt), továbbá egy olyan kis piac ahol relatíve gyorsan szétteríthető nagy mennyiségű ilyen autó - hiszen van fizetőképes kereslet - valamint az ország technológiai fejlettsége is lehetővé tesz egy ilyen váltást. Így tehát a "piaci adaptáció" (1.) előtt nem igazán vannak akadályok.
Ahhoz hogy a rendszer működőképes legyen, természetesen elengedhetetlen a megfelelő technológiai háttér kidolgozása (2.). Az erre vonatkozó technológia az autóiparban már megvan, legyárthatók az elektromos autók, a probléma a töltésükkel kezdődik. Azonban ez megoldható azáltal, hogy a töltőállomáson egy készülék automatikusan az autó aljába helyezi a feltöltött elemet és kiveszi a lemerültet - rövidebb idő alatt, mint amennyi időt egy klasszikus tankolás elvesz. Ezenkívül, az autóba beépítenek egy szoftvert, ami a legközelebb eső töltőállomásokat jelzi ki, valamint "recharge spot"-okat telepítenek parkolóhelyek közelébe, amik a parkolás közbeni feltöltést biztosítják.

A harmadik fontos összetevő, ami a rendszer működéséhez kell egy megfelelő "business model" (3.) - ez azt takarja, hogy mégis hogy lehet a dologból pénzt előcsalni. Itt ez úgy működne, hogy a battery-k a cég tulajdonában lennének, és tulajdonképp mint a benzint adnák vennék - csak itt nem a levegőbe száll fel a jó kis CO2(mert ugye az nincs is), hanem "visszaváltható", mint a sörösüveg. A nyereség abban állna, hogy aláígérnének az Izraelben amúgy is magas benzináraknak ($/km-re átszámolva), így piacot teremtve ennek az üzletágnak.

A negyedik ösztönző a modell sikeréhez a megfelelő kormányzati politika támogató ölelése (4.) lesz: míg az elektromos autókra 10%-ra csökkentik az importvámot, addig a benzinesekre 72% lesz, ezzel is terelgetve a fogyasztókat a "jó döntés" meghozatalára (a vám ugye beépül az árba).

A cikk tulajdonképp ezt a 4 fontos elemet emeli ki azzal kapcsolatban, hogy mégis hogyan lehet egy "jump-start"-ot venni a megújuló technológiák terén:
1. piaci elfogadóképesség
2.technológiai háttér
3.megfelelően passzos üzleti modell
4. kormányzati politika támogatása

Kíváncsi vagyok, hogy összejön-e a dolog, mert ha igen az egy nagyon pozitív példa lenne a jövőre nézve - hiszen a befektetők (nagy tömegben!) olyanok mint a birkák, a félelmeik és a sokszor téves vélekedéseik vezetik őket. És egyenlőre még mindig félnek ebbe invesztálni.
Talán csak-csak változik majd a helyzet.
Better Place vazze.


Itt a technológiai megoldások képekben. (Katt a képre és nagyobb lesz!)