Permakultúrás gazdálkodás elkerülhetetlen kérdései

A nővérem azt tervezi, hogy több éves angliai pénzgyűjtése után itt az ideje, hogy letelepedjen, barátjával közösen összegyűjtött néhány millió forintjából vásároljon egy tanyát, és ott permakultúrás gazdálkodással a természettel összhangban éljen harmonikus életet.

Mi is az a permakultúra? Idézek néhány, az interneten talált fogalmat:


"A permakultúrás gazdaság egy tudatosan tervezett produktív ökoszisztéma, mely rendelkezik a természetes ökoszisztémák stabilitásával, rugalmasságával."


"Az ember és környezetének harmonikus integrációja, mely az ember számára energiát, lakóhelyet és élelmet biztosít."


Az én felületes értelmezésemben ez egy sajátos módszerekkel történő biogazdálkodás, ami abból indul ki, hogy ami a Földön az evolúció során (vagy Isten akaratából) létrejött, annál tökéletesebb nem alkotható, és ebben a rendszerben az embernek is megvan a maga helye, mint "rendszerintegrátor". Ez az emberi szerep a hosszú távú fenntarthatóság fundamentumain nyugszik, azaz: ugyan LEHET, hogy az ember képes rövid távon az evolúció rendszereinél hatékonyabb rendszereket alkotni (például műtrágyázással), ha kellően hosszú távú perspektívában gondolkodunk, a természetes rendszer a legtökéletesebb, hiszen a különböző monokultúrás gazdálkodási rendszerekben mindig van egy önromboló, a rendszert középtávon saját maga ellen fordító elem.

Van benne valami. Sőt, az is világos, hogy a jelenlegi fogyasztásközpontú rendszer hosszabb távon nem fenntartható, a túlzott kényelemnek ára van, talán azt is meg merném kockáztatni, hogy már ebben az évszázadban nagy változások elé néz az emberiség.

Nagyon fontosnak tartom azonban, hogy a változás megkezdése két dolog figyelembe vételével történjen.

1. A rendszer megalkotása alapos tervezést követően kezdődjön el.
2. A kilépés a természet felé fordulást, és ne a társadalomtól való elfordulást jelentse.

1. A tervezés

Jelen állás szerint nővéremék egy 1-2 hektáros területen gazdálkodnának Nyugat-Magyarországon, lehetőleg közel valamilyen nagyobb településhez.
Az első kérdés, amit mindenképp nagyon alaposan végig kell gondolni a megvalósítás előtt, hogy mi az, amit a tanya megadhat nekik, és mi az amit nem.

Először azt érdemes átgondolni, hogy mi az, amit a föld "ád": gyümölcsfák (milyen fajták, mikor fordulnak termőre, hány kg termés várható belőlük), zöldségek (ugyanez), állatok (milyen fajták, hány, mit fognak enni, stb.)

Ezt követően mindenképp át kell gondolni azt is, hogy mire lesz szükségük, amit az önellátás felé forduló életforma nem adhat meg nekik (kenyér, benzin az autóba, autószerelés, internet, számítógép és annak javítása, só, bors, ruházat, gyerek iskoláztatásának vagy tanításának költségei, szappan, tisztítószerek, fűtés, a kezdeti beruházás költségei, stb.)

Nagyon fontos, hogy meg kell becsülni a külső erőforrások pénzben kifejezett értékét - erre előkalkulációt kell végezni. Gyanítom, hogy havi 60-70 000 Ft (főleg gyerekekkel együtt) mindenképp kelleni fog. Ez után meg kell válaszolni, hogy évi XXX.000 Ft-ot honnan lehetne előteremteni. Persze szép gondolat, hogy a különböző biolekvárok, befőttek, esetleg kézműves termékek előállításából könnyű pénzt lehet keresni, de szerintem ez nem biztos, hogy reális, a bioélelmiszerek elsősorban nagyvárosokban, gazdag értelmiségiek körében népszerűek, legalábbis az ismert magasabb árakon. Nem mellékes, hogy például egy befőzéshez nem elég a szilva, 10-20 kg cukor is kell. További probléma lehet ezzel az, hogy a bevételek nem mindig akkor realizálódnak, amikor a költségek (pl.: fűtés vs. nyári zöldségfelesleg eladása).

Fontos tehát a költségek és bevételek lehető legpontosabb becslése már a telekvásárlás előtt, illetve a megfelelő értékesítési csatornák feltérképezése: mekkora benzinköltséggel lehet beutazni a városba; van-e biopiac a városban, egyáltalán megéri-e bevinni a terményt, a termény hány %-a értékesíthető majd, stb.) Kalkulációk kellenek arra is, hogy egy képzeletbeli 1 hektáros területet a permakultúrás gazdálkodással milyen termelékenyen lehet megművelni, azaz: egyáltalán marad-e terményfelesleg?!

Gond lehet a tervezés során, hogy még nincs tapasztalatuk a gazdálkodásban, így a becslés pontosságával problémák lehetnek (például: mit eszik egy malac, az mennyibe kerül vagy mekkora földterület kell annak megtermeléséhez, mennyi idő kell a malacok vágásérett pontig fejlődésére, hány malacot vágnának saját fogyasztásra és hányat értékesítésre, stb.)

Egy relative magabiztos és alapos tervezés után körvonalazódni fog, hogy mekkora külső forrás kell majd évente a megélhetéshez, illetve milyen paraméterekkel, milyen áron, mekkora kezdeti beruházással (karámok, stb. építése) kezdhetnek bele ebbe az új életformába.


A tervezés egyik további nagy hozadéka, hogy ráeszmél közben az ember arra is, hogy mennyi mindent nem tud, nem gondolt át megfelelően, esetleg szakember véleményét kéri ki.

2. "A kiköltözés természet felé fordulás, és ne a társadalomtól való elfordulás legyen."


A természetbe való kiköltözés elvi alapja valahol a jelenlegi társadalmi rendszer igazságtalanságának, pazarló működésének egyfajta kritikája is, ami nagyon sok tekintetben jogos. Veszélyes, önmegtagadás-szerű azonban az emberi társadalom szükségességét megkérdőjelezni, és mintegy kivonulni abból.

Tény, hogy a jelenlegi társadalmi működés - és ez a modern kapitalizmus alapja is - az egyre bonyolultabb munkamegosztásra, a koordináció tökéletesítésére, globális rendszerek megalkotására épül. Ebben a rendszerben - annak már-már átláthatatlan, bonyolult struktúrája miatt - nehéz az embernek megtalálnia a helyét, ha nincsenek határozott elképzelései. Mitöbb, ebben a zűrzavaros ködben az értékek sem egyértelműek, ezért gyakran erőt vesz az emberen a révedező nosztalgikusság az ún. "régi értékek" iránt.

Igen, egy feudális társadalomban megvolt az ember helye és szerepe. Ha jobbágynak született, akkor földet művelt, ha iparos volt, vitte tovább az apja szakmáját, ha arisztokrata, akkor élvezte mások munkájának gyümölcseit nemesi jogainál fogva. Ez ma nincs, sőt a gazdasági-társadalmi-kultúrális változás olyan gyors, hogy kifejezetten nehéz helyet találnia az embernek ebben a szisztémában.

Talán ez az oka annak, hogy sokan ki akarnak lépni - vagy legalábbis úgy akarnak tenni. Ez egy jó dolog szerintem, de egyvalami biztos: az ember társas lény, nem bírja a kirekesztettséget, még ha az önszántából történik is. Azaz: elkerülhetetlen, hogy a jelenlegi rendszerből kilépő emberek az önszerveződés útjára lépjenek, saját társadalmi struktúra kialakításába kezdjenek. Megint előjön a fránya munkamegosztás, az ember igényei és korlátai közti különbség: egy ember tudása nem elég a vágyai teljesítéséhez, szükségünk van egymásra, szaktudások cseréje indul meg, és hogy az könnyebb és gördülékenyebb legyen újból szerepet kap a pénz. A folyamat ciklikus, a társadalmi tranzakciók egyre bonyolultabbá válnak, lesznek akik vezető szerepet kapnak, és lesznek akik felett uralkodnak, újra kialakul az emberek társadalma, mígnem a munkamegosztás globális szintre jut - és a kör bezárul.

Nevezzük ezt a ciklikusságot "fejlődésnek", elkerülhetetlen fejlődésnek. Azaz, ha most visszalépünk a kör elejére és kiköltözünk a természetbe - tegyük fel mindannyian - előbb-utóbb a nyomor arra fog kényszeríteni mindenkit, hogy együttműködjön másokkal. És ha ez elkezdődik, akkor nincs megállás, létrejön egy társadalmi hierarchia (nagytudásúak és szolgalelkűek, katonák és "papok"), és megindul a küzdelem, a demokráciáért, a javakért, a földért.

A folyamat ciklikussága szerintem törvényszerű, az ember alapvető vonásaiból fakad: a többre vágyásból, az építés öröméből, illetve abból az evolúciós parancsból, hogy sikerünk záloga az utódaink életének minél jobb biztosítása.

Ez az, ami mozgatja a jelenlegi társadalmat, és bármilyen új társadalmat ez mozgatná és indítaná el a "fejlődés" útján. Nem biztos hogy igaz, de ha igaz, akkor a jelenlegi társadalmi rendszert kell jobbá tenni, és nem a nulláról újat építeni, mert abban benne lesz minden vér és könny, ami az emberi történelem során eddig benne volt.

A jelenlegi rendszer szerintem a technológiai fejlődés és a demokrácia (valódi) kiteljesítése által tehető sokkal jobbá, és ennek nem az a módja, hogy elfordulunk, hanem hogy sokkal intenzívebben állunk ki az elvekért, amiben hiszünk. Egyáltalán nem kell, hogy a jelenlegi elképesztően mély munkamegosztási szint változzon, a környezetterhelés városi élettel is csökkenthető akár nullára újabb technológiákkal, a demokrácia által pedig létrehozhatóak sokkal igazságosabb rendszerek, mint a mai.