Ahogy az utóbbi időben készült közvélemény-kutatásból megtudhattuk: soha (a rendszerváltás óta) nem akarta még ennyi ember elhagyni Magyarországot, mint most.
Találtam néhány érdekes ábrát, ami az Európai Uniós béreket hasonlítja össze - ezeket láthatjátok az alábbiakban. A közös piac egyik alaptétele: a megnyíló határokkal a tőke, a személyek és szolgáltatások, illetve a különféle termékek szabad áramlása valósulhat meg - ár-ÉS bérkonvergenciát, azaz az árak és bérek kiegyenlítődését hozva.
Aki járkált mostanában külföldön, tapasztalhatta, hogy az árkonvergencia mondhatni tökéletesen megvalósult - az élet a legtöbb tekintetben már nem drágább nyugaton. Ez elsősorban az árupiacok rugalmassága miatt van - ami a globalizáció miatt egyes arbitrázsfolyamatok olcsóbbá válásával egyre "hatékonyabb", és egyre gyorsabb is.. Más a helyzet a munkaerőpiaccal, hiszen az egyrészt önmagában is kevésbé mobil, másrészt csak lassan nyitották meg a piacot a 23 millió román munkavállalótól talán jogosabban tartó nyugati államok. A konvergencia tehát itt a piaci szereplők alkalmazkodóképessége miatt sokkal lassabban valósul majd meg.
Az itt látható két ábra a nettó jövedelmek relatív alakulását mutatja - az első nominálisan (azaz egyszerűen átszámítva euróra a magyar átlag nettóbért), a második pedig vásárlóerőparitáson (azaz kiigazítva a béreket az árszínvonallal, feltételezve, hogy azért még vannak eltérések a német és a magyar árak között)
1.Nettó havi átlagbér (nominális)
piros: 3 ezer euró felett
sötétzöld: 2500-3000 euró
világoszöld: 2000-2500 euró
világoskék: 1500-2000 euró
sárga: 1000-1500 euró
lila: 750-1000 euró
sötétkék: 500-750 euró
barna: 250-500 euró
2. Nettó havi átlagbér (vásárlóerőparitáson)
piros: 3 ezer euró felett
sötétzöld: 2500-3000 euró
világoszöld: 2000-2500 euró
sötétkék: 1500-2000 euró
sárga: 1000-1500 euró
(750-1000 euró között egyetlen ország sincs)
lila: 500-750 euró
barna: 250-500 euró
És egy kis közgáz - a bérkonvergencia elméleti megvalósulása sok absztrakcióval, de azért a folyamat mögött ez húzódik meg. Nézzük meg mi történik a zölden virító nyugat-európai bérszínvonallal a piac tökéletes rugalmasságát, a munkaerő szabad áramlását feltételezve, a nyelvi, tudásbeli stb. eltéréseket figyelmen kívül hagyva.
Először belföldön (Pl: Magyarország)
Belföldön a kivándorlás csökkenti a kínálatot (kínálati görbe balra tolódik), ami ceteris paribus a bérek növekedéséhez vezetnek. (w1-w2) Jól szemlélteti ezt a közelgő egészségügyi probléma, ahol szerintem az orvosok elvándorlásával párhuzamosan - mivel a kereslet nem csökken le arányosan, sőt állandó marad - növekvő bérigénnyel léphetnek fel a maradók. Más a helyzet egy az alacsony bérek miatt itt termelő multi esetében, ami valószínűleg kivonul a bérszínvonal növekedésére - azaz ezekben a szakmákban (már ha annak lehet nevezni ezt a tevékenységet) a kereslet is változik a kínálat hatására.
És akik veszítenek: munkáltatók
Külföldön ellentétes folyamat játszódik le: (Pl: Németország)
Itt a kitáguló munkaerőkínálat miatt lecsökken a bérszint (w1*-w2*). Bizonyos szakmákban, ahol nagyok a bevándorló szakmunkások elhelyezkedési esélyei, megfigyelhető ez a folyamat, azonban top szakmákban, ahol perfekt nyelvtudás, a kultúra ismerete, diploma szükséges, ilyen veszély kevésbé fenyegeti a helyi munkavállalókat.
Alapvetően az elmélet szerint akik jól járnak: munkáltatók
Akik a bércsökkenés miatt rosszul járnak: munkavállalók
Persze ez csak egy elmélet, és megvannak a korlátai, de vannak olyan területek, ahol alkalmazható. Leginkább szakmák, szakmacsoportok szerint érdemes körüljárni a kérdést, olyan tényezőket is figyelembe véve, mint:
-kultúrális különbségek (képes-e ellátni ugyanazt a szakmát külföldön egy munkavállaló?)
-nyelvi különbségek áthidalhatóak-e
-kereslet rugalmassága
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése