Nem tudom, hogy épületesnek lehet-e nevezni az a vitát, amit idáig Ákossal folytattam (fél öt van reggel) társadalomról, gazdaságról, felelősségről, és "a helyzetről", mindenesetre elhatároztam, hogy elkezdek írni egy blogot ezekről a témákról.

Szeretném azt hinni, hogy már nem vagyok teljesen inkompetens ezekben a dolgokban, véleményem viszont szinte mindig van a világ dolgairól. Ezenkívül, ha egyszer az ember úgy érzi, hogy valamilyen tudás vagy meggyőződés birtokában van, azt szeretné megosztani az emberekkel, hiszen a vita itt csak épületes lehet. A blogot ezért nem csak és kizárólag a gondolataim rendezésére írom, hanem örülök, ha valaki elolvassa, esetleg kommenteli majd az írásokat.

Fontos elköteleződésem, hogy mivel a tudás hatalom, a hatalom pedig felelősséggel is együtt jár, ahogy szépen telik majd az idő, és tudásom gyarapodásával szépen valamilyen hatalomhoz is jutok, az azzal járó felelősségről ne feledkezzem meg.

Ezt azért emelem itt ki a blog "alapkőletételénél", mert meglep az a különbség, amit a magyar és a nyugat-európai társadalom között tapasztalok. A magyar társadalom egyre inkább elfelejti a társadalmi felelősségvállalás szót, és a felelősség szűkebb körökre korlátozódik, mint a család, és ezeken a privát körökön kívül irrelevánssá válik. Ez egy "jó" út egy nemzetnek ahhoz, hogy társadalma fragmentálttá és élhetetlenné váljon, és mint egy lefelé vezető spirálban - minél jobban élhetetlenné válik, az emberek annál inkább visszavonulnak kisebb köreikbe - mint a család, és elfelejtik a társadalmi felelősségvállalás szót.
Hogy tudod: ha megtámadnak a nyílt utcán kedden délután, lesz majd egy ember aki segít, esetleg értesíti a rendőrséget.

A társadalom szövetében általánosságban, és apró dolgokon múló felelősség mellett, előfordulhat, hogy érint az a fajta felelősség, amit mint vezetőnek kell viselnie az embernek. Ezt különösen fontos lenne átgondolnia minden vezetőnek, aki úgymond Magyarország elitjét képezi. Konkrétan el kellene dönteniük magukban a kérdést: tudok felelős módon viselkedni abban az esetben is, ha egy nagyobb csoport felett "rendelkezem", vagy nem. Ha nem, akkor vissza kell vonulni a privát életbe, és mondjuk vállalkozást alapítani.

Abban az esetben, ha igen a válasz, akkor a hatalommal automatikusan megérkezik a felelősség is. Aki ennek az elit klubnak a tagja, egytől-egyik felelősek az ország sorsáért, rendelkezzenek mögöttes politikai befolyással, szakmai tekintéllyel, üzleti hatalommal.
Egy példa. Meggyőződésem, hogy Gyurcsány Ferencnek az öszödi beszéd után le kellett volna mondania. Ez nem politikai kérdés, etikai, és pont egy olyan, ahol nem igazán vannak alternatívák. Ez a személyes felelőssége az országért. De ugyanúgy felelősnek tartom magyarország vezető elitjét, akiknek egészen nyilvánvalóan hatalmában áll véleményt nyilvánítani, kapcsolataikat mozgósítani, és tenni az ügyért.

Rendszeresen érzékelem, hogy Magyarország vezető elitje minden felett szemet huny., és felelősségét elfelejtve még csak véleményt sem formál.
Egy kirívó példát most is tapasztalhatunk: nyugdíjkérdés. Anélkül, hogy állást foglalnék, felteszem a kérdést - nem lenne-e kötelessége egy a nemzetet hosszútávon érintő kardinális közgazdasági kérdésben a magyar közgazdász-elitnek, egyetemi prof.-oknak, vezetőknek állást foglalni és legalább kimondani, hogy a jelenlegi rendszer fenntarthatatlan.

Ehelyett lapít mindenki. Ennyire félnek a politikai hatalom bosszújától? Tisztán szakmai alapon megilletné a választókat a tudás joga. A tájékoztatás joga. Ehelyett mit látnak? Két megszokott fél sarat dobál egymásra és demagóg módon "vitatkozik". Ez tisztán a közgazdász elit hibája, és senki másé. És felháborító. Felelős mindig van, és nem látok mást, mint a szakmai elitet, aki nem foglal állást.

A blogomban én szeretnék állást foglalni. Nem azért mert felelősségem van, hanem azért, hogy szokjam a helyzetet. Tudom, hogy egyszer eljön az a helyzet is, és akkor szeretnék jó döntéseket hozni.

Gergő